Levél a Vidámparknak………

Drága Vidámpark!

Levelem találjon a legjobb erőben, mert nemsokára szükséged lessz rá. Habár több mint
800 km-re vagyok tőlled távol, de mégis olyan közeli vagy nekem és sokszor böngézem
az internetes odlalaidat.
Érzelmeim által vezérelt ember vagyok, de megpróbálok rugalmasnak, nyitottnak tűnni.
Mások azt mondták nekem, hogy túl emocionálisan érzem át azt, hogy nemsokára bezárod
örökre kapuid.
A szívem sír, és hiszem, hogy nem csak az enyém.
Szerte a világon sokkal komolyabb és súlyosabb dolgok történnek, ahol emberek
pusztulnak, éheznek, halnak, elveszítik othonukat, családjukat, ahhoz képest egy Vidámparki bezárás, csak egy kis szempor, de ….…..
az ember ismerje saját érzelmi reakcióit, vágyait, ösztönzéseit, és én is tudatában vagyok az aktuális érzelmi állapotommal. Nagyon szomorkodok, hogy mégis sor került arra, hogy
már soha többé nem fogok bele ülni a Robogódba, vagy az Elvarázsolt kastélyodba.
Úgy mint sokan mások, én is kis koromtól, nagyon szerettelek látogatni a szüleimmel.
Csupa élményel indultam hazafelé, és már terveztem is a legközelebbi újralátogatásomat.
Majd idősebb korban elvittem magammal hozzád a gyerekemet, családomat, barátaimat
Cseh, Szlovák, Lengyel országból is, és nagyon tetszettél nekik. Úgy színtén nagyon barátságosan fogadtál, gondoskodtál rólunk, megvendégeltél kellő képen, és egy csodálatos élményt nyújtotál nekünk.
Sajnos az történt veled, hogy a kapuidon beengetted a hivatlan vendéget is.
Megtörtek! Eltapostak! Tönkretettek!
Nem tettek semmit az ellen, hogy elkeztél lerombolódni.

Kedves Vidámpark!
Köszönöm és hálás vagyok neked örökké, hogy annyi élményt tudtál évek során nyújtani
nekem és merem állítani, hogy nincs olyan magyar család, amely nem látaogatott volna
legalább egyszer meg.
Nagyon sajnálom, hogy az utolsó menetet lekésem, mert nagyon messze vagyok tőlled.
De a szívemben örökké ott leszel!!!